A konfliktusokról általában
Lehetőségszintű megközelítés
A konfliktus mint jelzés
Személyes és társadalmi életünkben, egy közösség, intézmény működése során a konfliktus hasonló szerepet tölt be, mint az emberi szervezet működésében a láz. A láz önmagában nem betegség, mindig valamilyen más, a szervezetben lejátszódó, „oda nem illő” folyamat (gyulladás, fertőzés stb.) jelzőeszköze. A konfliktus is ilyen jelzőeszköz. Arra utal, hogy emberek, közösségek, szervezetek között (vagy ezeken belül) probléma alakult ki, közöttük valamilyen ellentét feszül.
A konfliktusokat nem feltétlenül kell „ördögtől való” dolgokként, életünk megkeserítőiként megélnünk. Létezik a konfliktusoknak pozitív oldala is, melyet kihasználva a konfliktusokat szolgálatunkba állíthatjuk.
A konfliktusok – ha nem sorscsapásként tekintünk rájuk –, egyszerre működnek jelzőeszközként és a megoldási lehetőség kereteinek megteremtőjeként, sőt sok esetben a megoldásra való törekvés kikényszerítőjeként.
Ugyanakkor a konfliktus – azáltal, hogy jelzi a probléma létezését – magában hordozza a megoldás lehetőségét is, hiszen a konfliktus érintettjei, felismerve ezt a jelzést, hozzáláthatnak a probléma megoldásához.
A konfliktusra az abban érintettek általában úgy tekintenek, mint valamilyen nemkívánatos, kiküszöbölendő dologra. A konfliktus természetesen mindig feszültséggel jár együtt – s a feszültségeket senki sem szereti.
Újra hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a konfliktus – megfelelő keretek között tartva – a problémamegoldás katalizátorává válhat azáltal, hogy:
- jelzi az érintett felek számára a probléma létezését, a megoldás szükségességét és
- lehetőséget teremt az álláspontok, érdekek nyílt megfogalmazására, sőt szinte kikényszerít azt.
