Győzelemorientált konfliktuskezelésről akkor beszélünk, amikor a részt vevő felek előre elhatározzák, hogy mit akarnak elérni, meddig hajlandók elmenni, mennyit hajlandók engedni. A cél a saját érdek minél nagyobb mértékű érvényesítése. Az érdekérvényesítés igen sokszor nem racionális, a tényleges érdek, a valós cél nem valamilyen dolog megszerzése, hanem érzelmi, hatalmi fölény elérése, a másik (többi) fél legyőzése. A kommunikáció középpontjában a másik gyenge pontjainak felderítése áll a saját pozíció erősítése céljából. A konfliktusban szereplő felek szemben állnak egymással, s erőfeszítéseik – a probléma megoldása szempontjából nézve – kioltják egymást.
A győzelemorientált konfliktuskezelés során a felek jellemzően magas követeléssel indítanak, hogy legyen miből engedni anélkül, hogy saját megítélésük szerint rosszul járnának. A valós, releváns információkat nem adják ki, mert az gyengítené saját pozíciójukat, s erősítené a másikét. A kommunikáció légköre bizalmatlan, taktikázó.

A győzelemorientált kommunikáció általában rontja a kapcsolatot a másik féllel, a felek számára nem is tűnik fontosnak a jövőbeni viszony. Aki vesztesként kerül ki a helyzetből, ingerültté, frusztrálttá válik. A helyzetre rátelepszik a jövő láthatatlan árnyéka: a vesztes egy következő adandó alkalommal – ha teheti – visszavág.
A jövő árnyéka a nemzetközi – elsősorban észak-amerikai – szakirodalomban gyakorta használt kifejezés. Jelentése nem más, mint hogy jelenbeli cselekedeteink során számolnunk kell ezen tettek következményeivel, azaz a mai cselekedet holnapi következményének árnyéka már a mai tettre is rávetül.
Helyi közösségekben, intézményekben gyakran tapasztalhatjuk, hogy a problémamegoldás akadálya a bizalmatlanság, a kölcsönös gyanakvás. Ez az állapot nem teszi lehetővé a tartalmi kommunikációt, így a konfliktusban szereplő felek gyakran nem a megoldás, hanem a krízis felé vezető úton haladnak.
A győzelemorientált konfliktuskezelés modellje:
![]() ![]() |
![]() |
![]() |