A kép illusztrációA sikeres mediáció előfeltétele, hogy a vitarendezési folyamat megfelelően strukturált és tervezett legyen.
A mediációs eljárás négy fázisra tagolható. Természetesen, mint minden modell, ez is elméleti konstrukció. A valóságban az egyes fázisok nem feltétlenül különülnek el élesen egymástól, de körülhatárolható egységeket jelentenek. A mediáció fázisai nem azonosak a mediációs megbeszéléssel, az csak az egyik – tagolható – fázisa az eljárásnak. Mind a mediátornak, mind az érdekelt feleknek számos feladatuk van a mediációs megbeszélésen túl is, annak érdekében, hogy az eljárás sikeres legyen. A következőkben ezeket a fázisokat mutatjuk be.
A kép illusztráció. Készítette Vicky és Chuck Rogers
Forrás: http://www.flickr.com/photos/ two-wrongs/24620834 /sizes/o/in /photostream/ A kapcsolatfelvételt – természetesen – nem a mediátor kezdeményezi, hiszen a mediátor bevonása a konfliktusban álló felek vagy a konfliktus által érintett személyek kezdeményezésére történik.
Akár a résztvevők, akár külső fél kéri a közvetítést, a mediátor első feladata annak megállapítása, hogy kik a konfliktus szereplői. Ezt követően a mediátor a konfliktus valamennyi szereplőjével – külön-külön – személyes kontaktusba lép.
A konfliktus szereplőinek azonosítása során a mediátornak meg kell ismernie a konfliktusban érintett személyeket és/vagy csoportokat, illetve azok tagjait. A megismerés több az egyszerű bemutatkozásnál, arra is ki kell terjednie, hogy a mediátor megismerje és megértse a szereplők önmagukról alkotott képét. Csoportok, szervezetek esetében fel kell tárni a tényleges vezetőket, a hangadókat, és a konfliktusban érintett személyek szervezethez való kapcsolódását, illetve a csoport belső struktúráját.
A találkozások során a mediátor ismerteti a felekkel tevékenysége célját. Kiépíti a munkához szükséges bizalmat, tájékoztatást ad mediátori feladatairól és munkája alapelveiről, mint pl. a semlegesség vagy a titoktartás. A mediátor feladata, hogy elnyerje valamennyi érintett fél beleegyezését a mediációs folyamatban való részvételhez, enélkül ugyanis a munka kudarcra van ítélve. A mediáció nem alapulhat kényszeren.
A közvetítői tevékenység ezen fázisában a legnagyobb kihívást a felek részéről a szinte minden esetben fennálló bizalmatlanság csökkentése, illetve megszüntetése jelenti.
A bizalmatlanság ezekben a helyzetekben alapvetően nem a közvetítő személyének, hanem szokatlan státuszának szól. A magyarországi problémakezelési kultúrában szinte kötelezően elvárt, hogy az a személy (szervezet), aki bármi módon belekeveredik egy konfliktushelyzetbe, valamelyik oldal mellett tegye le a voksát, vagyis valamelyik félnek adjon igazat. Ezen elvárások mellett egy, a pártatlanságát hangsúlyozottan megőrző személy kissé egy földönkívülihez válik hasonlatossá. Ez a folyamat kezdeti részében nehezíti a mediátor és a konfliktusban résztvevők közötti kommunikációt, s azzal a kísértéssel járhat, hogy „legalább egy kicsit” adjunk igazat valamelyik, esetleg mindkét félnek. Ha így cselekszünk, a közvetítés biztosan sikertelen lesz, ugyanis a felek előbb-utóbb úgy a közvetítő személyében, mint a mediáció intézményében végleg bizalmukat vesztik.
A kép illusztrációEbben a fázisban a már megszerzett bizalmi tőke birtokában a mediációs ülés előkészítése történik meg. Az előkészítés során a mediátor legfőbb feladata, hogy az érintett feleket a győzelemorientált attitűd felől a megoldásorientált attitűd irányába terelje, a konfliktust kísérő érzelmeket és indulatokat csillapítsa, valamint a szereplők körében a racionális gondolkodást segítse elő. A helyzetről és az érintett szereplőkről a kapcsolatfelvételi fázisban szerzett információkat tovább mélyíti és pontosítja.
A mediátori tapasztalatok azt jelzik, hogy egy-egy konfliktusban mindig több szereplő érintett, mint az az első pillanatban látszik. Rendkívül fontos, hogy ezeket a „rejtőzködő” feleket is megismerjük és bevonjuk a mediációs folyamatba. Ellenkező esetben – érzelmi vagy érdekeken alapuló okokból – a megoldási folyamat rombolóivá válhatnak.
A kép illusztrációA mediációs megbeszélésre kizárólag akkor kerülhet sor, amikor azt a felek érzelmi és mentális állapota lehetővé teszi, azaz nem akadályozza őket a probléma megoldásában. Ezen állapot bekövetkezésének megállapítása a közvetítő dolga és felelőssége.
A mediációs megbeszélés előkészítetlensége, vagy a résztvevők „felkészültségének” téves megítélése rendkívül káros lehet, nemcsak az adott konfliktushelyzetre, de a résztvevők kapcsolatára nézve is.
Mielőtt elolvasná a mediációs megbeszélés szakaszait bemutató fejezetet, nézze meg a Jóbarátnők című filmet, amelyben egy mediációs megbeszélést mutatunk be! A filmet a Színfoltfilm készítette az OFI megbízásából.
Tartalom:A filmben két középiskolás lány közti konfliktus forrását és a konfliktus megoldási módját ismerhetjük meg.
Jóbarátnők című Videó szöveges leírásának megtekintése HTML formátumban.
Fájlméret:21.09MB
Fájlméret:69.52MB
Fájlméret:63.14MB
Fájlméret:61.62MB
A mediációs megbeszélés több szakaszra bontható, az alábbiakban ezeket mutatjuk be:
a) Nyitó szakasz
A nyitó szakaszban az érdekelt felek és a mediátor bemutatkozásával indul el a mediációs megbeszélés. A felek bemutatkozása abban az esetben is elengedhetetlen, ha már ismerik egymást. A bemutatkozással demonstrálható az eljárás komolysága, valamint elérhető, hogy a résztvevők kissé eltávolodjanak egymástól.
Ezt követően a mediátor a mediáció folyamatát és saját szerepét ismerteti. A felekkel közösen alakítja ki a megbeszélésre vonatkozó alapszabályokat és a megbeszélés időhatárait. A nyitó szakaszban kell meghatározni a mediációs eljárás alapszabályait, és tisztázni a résztvevők elvárásait.
A mediációs eljárás nyitó szakasza döntő fontosságú a megfelelő eljárási rend és a pozitív, bizalommal teli légkör kialakításában. Mivel a mediációs megbeszélés egészének sikerét ez határozza meg, alapos előkészítést és rendkívül nagy odafigyelést igényel. A megbeszélés folyamán a közvetítő (és esetleges segítője) visszautalhatnak az itt elhangzott információkra.
A mediációs eljárás sikere a külső környezeten is múlik. Olyan helyet kell választani, ahol az eljárás zavartalanul folyhat. A helyiséget úgy kell berendezni – az érintett felek számtól függően szimmetrikusan vagy kör alakban –, hogy az is a felek egyenrangúságát sugallja.
A bizalom megalapozását szolgálja, ha a mediátor megköszöni a résztvevőknek az eljárásban való részvételt, ezzel is kifejezve, hogy méltányolja a helyzet rendezésére tett erőfeszítéseiket. Ez a gesztus a mediáció további szakaszaira, a felek együttműködési készségére is jó hatással lesz.
Nagyon fontos, hogy a mediátor már a folyamat kezdetén döntsön arról, milyen hangnemet fog használni a tárgyalás során. A beszélgetés lehet kötetlen vagy hivatalos hangvételű, ez a mediátor döntése. Bármelyik hangvétel mellett teszi is le a voksát, ügyeljen arra, hogy a felek között a kommunikációs egyensúly fennmaradjon, mindkét féllel azonos stílusban kommunikáljon.
b) Monológ szakasz
Ebben a szakaszban a mediátor felkérésére a felek saját szemszögükből ismertetik meg a mediátorral a vitával kapcsolatos álláspontjukat, érdekeiket, és érzelmeiket, többek között félelmeiket is. A mediátor feladata, hogy lehetőséget biztosítson arra, hogy mindkét fél azonos időkeretben, megszakítás nélkül tehesse ezt. Az ismertetés során a mediátor arra törekszik, hogy ne pusztán a felek által felszínre hozott, de a látens érdekeket is feltárja, megértse mindkét fél érdekeit, szükségleteit és az ehhez párosuló érzelmeit. alapját. Rámutat azokra a kérdésekre is, amelyek a nézeteltéréseket hordozzák, valamint érzelmi vagy tartalmi szempontból meghatározó jelentőséggel bírnak a felek számára.
Az álláspontok ismertetésének jelentősége nem pusztán abban rejlik, hogy a felek megismerhetik a másik álláspontját, hanem – a legtöbb esetben abban is – hogy önmaguk is jobban megismerhessék saját álláspontjukat. Erre az ad lehetőséget, hogy a felek nem egymáshoz, hanem a mediátorhoz beszélnek, így az esettel kapcsolatos érzelmi töltés gyengül, s rákényszerülnek arra, hogy végiggondolják, összegezzék álláspontjukat.
A monológ szakasz végén a mediátor összefoglalja az elhangzottakat és ezzel megnyitja a közvetlen kommunikáció lehetőségét, amelyre a következő, ún. vitaszakaszban kerül sor.
c) Vitaszakasz
A mediációs megbeszélés vitaszakaszában a mediátor segítségével közvetlen eszmecsere zajlik a felek között, amelynek célja a kölcsönös megértés javítása. A mediátor feladata, hogy segítse a feleket abban, a vitás kérdéseket nem pusztán saját, de a másik nézőpontjából is megértsék. Segítséget nyújt a hatékony kommunikáció kialakításában. Arra törekszik, hogy a múltbéli történések, sérelmek felemlegetése helyett a felek a megoldásra koncentráljanak, csoportosítsák a problémákat és preferenciákat (tartalmi és érzelmi szempontú fontossági sorrendet) állítsanak fel közöttük.
A mediátor a megbeszélés konstruktív légkörét semlegessége és tárgyilagossága mellett azzal segíti elő, hogy kihangsúlyozza, középpontba állítja a közös pontokat, a nyílt és rejtett érdektartalmak közötti átfedéseket. Hangsúlyozza a nyíltság fontosságát és erre bátorítja a feleket.
A vitaszakaszban a mediátor összegyűjti a megtárgyalandó kérdéseket, majd a felek segítségével csoportokba rendezi azt. Az így kialakult kérdéskörök között preferenciákat állítanak fel, amely meghatározza a megbeszélés időbeli sorrendjét is. A felállított preferencia-sorrend alapján megbeszéli a felekkel azokat a témákat, amelyek érzelmileg is jelentőséggel bírnak számukra.
A vitaszakaszban a mediátor mindvégig arra törekszik, hogy azok felé a témák felé irányítsa a feleket, amelyek enyhítik a közöttük fennálló feszültséget, illetve amelyek között vélhetően könnyebben tudnak egyetértést kialakítatni.
d) Megoldási szakasz
A vitaszakaszból a megoldási szakaszba való átvezetés érdekében a mediátor megkérdezi a feleket, véleményük szerint lehetett-e volna és hogyan a helyzetet másképp kezelni, s ha a jövőben előfordul velük hasonló eset, vajon hogyan viselkednének. Ezzel bevezeti a megoldások keresését, a mindenki számára elfogadható rendezési javaslatok kidolgozását.
A megoldási szakasz célja, hogy a mediátor irányításával a felek összegyűjtsék és rangsorolják, most már nem a problémákat, vitás kérdéseket, hanem a megoldási javaslataikat. Ennek eszközéül a brainstroming (agyvihar) módszert alkalmazza. Ezt követően megvizsgálják az egyes javaslatok megvalósíthatóságát, majd értelmezik, konkrét formába öntik azokat.
A megoldási szakaszban a felek felhasználják az előző szakaszok tapasztalatait, annak megélését, hogy figyelembe veszik egymás szempontjait, illetve, hogy saját kommunikációjuk és viselkedésük hatást gyakorol a konfliktusra és annak megoldási folyamatára. Ezzel gyakorlatilag felkészülnek a megoldásra. A megoldás felé vezető munka csak abban az esetben kezdhető el, amikor az egyik fél elfogadja, hogy ő maga is felelős a probléma kialakulásáért, érzékeli és akceptálja, hogy a másik fél is a konfliktus megoldására törekszik. A megoldási szakaszba való átlépés nem kezdhető meg mindaddig, amíg a megoldásorientált viselkedés nem alakul ki az érintett felek mindegyikében, amíg elkerülő taktikát, túlfűtött érzelmeket mutatnak és/vagy a mindenáron való győzelemre törekednek.
e) Megállapodási szakasz
A mediációs megbeszélés megállapodási szakaszában a résztvevők legfontosabb feladata, hogy a vitaszakaszban létrejött megállapodást formába öntsék, a megállapodás tartalmát feladatokká, cselekvésekké formálják és meghatározzák tartalmukat. Ezzel együtt rögzíteniük kell a feladatokhoz kapcsolódó határidőket és felelősöket. A megállapodást írásban kell rögzíteni és úgy kell megfogalmazni, hogy kizárják a későbbi félreértések lehetőségét. A megállapodás aláírásával a felek kötelezettséget vállalnak az abban foglaltak végrehajtására.
f) Lezárási szakasz
A kép illusztrációA lezárási szakaszban kerül sor a mediációs megbeszélés során végzett közös munka eredményeinek összefoglalására. A mediátor értékeli a felek erőfeszítéseit, ezzel is megerősíti őket cselekedeteikben és vállalásaikban. Ebben a szakaszban állapodnak meg arról is, milyen módon kísérik figyelemmel a megállapodásban rögzítettek végrehajtását.
A mediációs megbeszélés végét erős érzelmek kísérhetik, vagy éppen ellenkezőleg, a feleken fáradság és reményvesztettség vehet erőt. A mediátor feladata, hogy felismerje a felekben lejátszódó érzelmeket, és az ülést pozitív megállapítással fejezze be.
Gyakran előfordul, hogy a mediációs eljárásban nem egy, hanem több mediációs megbeszélésre kerül sor. Ilyen esetekben mindig meg kell határozni a következő megbeszélés időpontját és tárgyát, és a megbeszéléseket, amennyiben lehetséges, addig kell folytatni, amíg a felek között a megállapodás létre nem jön.
A kép illusztrációA mediációs megbeszélést és a megállapodás aláírását követően a mediációs folyamat az utánkövetési fázisban lép.
Az utánkövetési fázis célja a megállapodásban foglalt feladatok megvalósításának figyelemmel kísérése, valamint az esetleges korrekciós szükségletek feltárása, és ezeknek megfelelően a feladatterv módosítása, ha arra szükség van.
Az utánkövetési fázisban, amennyiben a felek a megállapodásban foglaltakat elvégezték, kerül sor az egész mediációs folyamat értékelésére.
Oktatásügyi konfliktusok esetén segítségért fordulhatunk az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálathoz.
Az Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat 2004. január 1-jei hatállyal kezdte meg működését. Az OKSZ-t az Oktatási Minisztérium hozta létre azzal a céllal, hogy az oktatás szereplői számára olyan korszerű vitarendezési eljárásokat tegyen elérhetővé, melyek jó esélyt adnak a viták hatékony, szakszerű és költségmentes megoldására.
A Szolgálat működése feletti kontroll az Oktatási és Kulturális Miniszter felügyeletén keresztül valósul meg, anélkül, hogy az a Szolgálat önállóságát, az operatív működés során pártatlanságát, függetlenségét korlátozná.
A Szolgálat munkáját meghatározó értékek:
Az OKSZ feladata
Közvetítői tevékenységének célja:
Hogyan lehet igénybe venni az OKSZ szolgáltatásait?
A szolgálat elérhetősége:
Cím: 1055 Budapest, Szalay u. 10-14.
Postacím: 1363 Budapest, Pf. 49.
Tel: 06-1-235-7274;
Mobil: 06-30-216-5715
E-mail: oksz@ofi.hu
A tananyag az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” című programja keretében készült. A program megvalósulásához a támogatást a Munkaerő-piaci Alap terhére az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja.