Tanulási útmutató
Összefoglalás
Ennek a leckének az a célja, hogy
- Ön megismerkedjen a mediáció kifejezés tartalmával;
- meg tudja különböztetni a mediációt más konfliktuskezelési eljárásoktól;
- megismerje a mediátor tevékenységét;
- képes legyen felismerni azokat a helyzeteket, amikor a konfliktus megoldásához képzett mediátor bevonására van szükség.
A mediáció fogalma és alkalmazási területei
Mi a mediáció?
Az animációt az 
ikon megnyomásával lehet lejátszani. A csúszka segítségével tetszőleges helyre ugorhatunk az animációban.
A konfliktuskezelés sokrétű fogalom, mely magában foglalja a közvetlen, a segített, a jog előtti, jogi, illetve jogon kívüli konfliktusmegoldási formákat is.
A mediáció egy speciális konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél vitájában, mind a két fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél (a mediátor) jár közben. A mediáció olyan eljárás, melynek során a külső pártatlan közvetítő segíti a vitás feleket abban, hogy:
a) vitás ügyüket, konfliktusaikat tárgyalásos úton próbálják rendezni;
b) e tárgyalások során mindkét fél számára elfogadható, tartós megállapodás szülessen.
A mediációs eljárás során a mediátor soha nem hoz döntéseket a résztvevők helyett, hanem segíti őket olyan helyzetbe kerülni, amelyben a felek maguk hozhatnak megállapodáshoz vezető döntéseket.
A konfliktusban részt vevő partnerek és a közvetítőEz az a szabály csak általánosságban igaz. Különösen azokban az országokban érvényesül, ahol a mediációnak több évtizedes hagyománya van. A magyarországi gyakorlatban azonban gyakran előfordulnak olyan helyzetek, ahol a résztvevők elvárnak valamilyen mértékű „beavatkozást”. Ez az elvárás leginkább akkor fordul elő, ha a mediációs megbeszélésre olyan helyzetben kerül sor, amikor a felek nem, vagy nagyon nehezen képesek kikerülni a győzelemorientált attitűd befolyása alól.
A mediátori beavatkozás sohasem érheti el a felek helyetti döntéshozatal szintjét, ám a napi gyakorlatban szükség lehet ún. „javaslattevő kérdés” megfogalmazására. Ilyen például a „Nem tartanák-e érdemesnek megfontolni…” kezdetű kérdés, mely mindig valamilyen feltételezett továbblépési irány felé orientálja a résztvevőket, meghagyva azonban nekik az adott felvetés elutasításának szabadságát.
