A mediáció alapfázisai
Monológ szakasz
Kényszermonológ, a felek ismertetik álláspontjukat a mediátorral.
CÉL:
- feltárni és minden érintett fél számára ismertté tenni az egyes felek álláspontját;
- megállapítani, hol vannak nézeteltérések;
- lehetőséget biztosítani mindkét félnek, hogy saját szemszögéből, megszakítás nélkül ismertesse a problémát, illetve az üggyel kapcsolatos álláspontját;
- megérteni mindkét fél érdekeit, szükségleteit, félelmeit, érzelmeit;
- feltárni a rejtett érdekeket;
- rámutatni azokra a kérdésekre, amelyekben egyetértés van.
A monológ szakasz fő lépései:
- a felek egymás után ismertetik álláspontjukat;
- a mediátor azonosítja a következő kérdésköröket:
- közös álláspontot képviselő,
- nézeteltéréseket hordozó,
- érzelmi szempontból meghatározó,
- tartalmi szempontból meghatározó.
Az álláspontok ismertetése
A mediátor célja ebben a szakaszban minden félnek megadni – kikényszeríteni – annak lehetőségét, hogy minden érintett résztvevő jelenlétében, közbeszólás nélkül elmondhassa, hogyan látja a helyzetet. Az álláspontok ismertetésének három fontos eredménye van:
1. A konfliktusban érintett felek mindannyian, az indirekt kommunikáció okozta torzítások nélkül megismerik az összes érintett fél álláspontját a konfliktussal kapcsolatban.
2. A másik, első pillanatra talán meglepőnek tűnő eredmény nem más, mint hogy az egyes felek megismerik saját álláspontjukat, hiszen gyakorta a mediációs megbeszélés az első alkalom arra, hogy ki-ki végiggondoltan és a szembenállás okozta negatív érzelmi motivációk nélkül fogalmazza meg saját álláspontját. (A negatív érzelmek gyengítését célozza, hogy a felek ebben a fázisban nem egymáshoz, hanem a számukra érzelmi szempontból semleges mediátorhoz beszélnek).
3. Míg a felek a konfliktust ismertetik, a mediátornak módja nyílik képet alkotni a problémákról, a résztvevők szükségleteiről, félelmeiről. Végül összefoglalja a hallottakat, és átadja a teret a felek közötti közvetlen kommunikációnak.
