A konfliktusok az élet különböző színterein
Alternatív konfliktuskezelési technikák
Súlyosabb esetekben, amikor már nincs mód a konfliktus rendezésére pusztán a felek részvételével – a konfliktus kiszélesedése vagy a felek közötti indulatok miatt –, akkor válhat szükségessé külső fél bevonása. Ezeket alternatív konfliktuskezelési technikáknak nevezzük, melyeket – a beavatkozás erősségétől függő sorrendben – az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:
facilitáció
A facilitáció a tárgyalások vezetésének olyan módszere, melynek során egy külső, pártatlan személy segít egy csoportnak egy adott probléma meghatározásában és annak megoldásában. A facilitátor feladata abban áll, hogy a problémafeltáró és problémamegoldó megbeszélések, csoportos döntéshozatali eljárások folyamatát tegye hatékonyabbá. Fontos ugyanakkor, hogy magát a döntést a résztvevők hozzák meg.
A folyamat során a facilitátor ügyel a tárgyalás kereteire, megfelelő légkörére, a résztvevők közötti erőegyensúly biztosítására, illetve a közös munkába történő bevonásukra. A facilitátor nem a döntésben segít, hanem abban, hogy a folyamat résztvevői hatékony keretek között tudják azt meghozni.(Forrás: Partners Hungary - Facilitáció )
mediáció
A felek egy külső, a konfliktusban nem érintett személyt vonnak be a megoldásba. Ez is magánjellegű döntés, amely a felek részvételével és szabad akaratából születik meg. Éppen ezért demokratikus megoldás, a felek kontrollja a konfliktus kimenetele fölött megmarad. Olyan esetekben, amikor a konfliktus nagyon elmélyült, elhúzódott, sokszereplős, vagy akár a valódi okok már elhomályosulnak, érdemes ezt a formát igénybe venni, ami legtöbbször eredményes megoldást hoz.
arbitráció
A hagyományos bírói gyakorlathoz leginkább hasonlító eljárás. A hagyományos mediációs eljárásokkal ellentétben arbitráció esetén a felek lemondanak döntési jogukról, és az eljáró döntőbíróra (arbitrátorra) ruházzák át azt, akit felhatalmaznak vitájuk eldöntésére. Ekkor az arbitrátor a felek kifejezett felhatalmazásával (alávetési nyilatkozatuk alapján) dönt a felek közti vita ügyében. Az arbitrátor – csakúgy, mint a mediátor – semleges és pártatlan személy. Nem bíró, hanem erre a feladatra kiképzett laikus, éppen azért a vita eldöntése során olyan szempontokat is figyelembe vehet, amelyeket egy bíróság nem. Az arbitráció gyakorlata az USA-ban nagyon elterjedt. Fontos ismérve, hogy az arbitrátor döntései megkérdőjelezhetetlenek.
A külső fél, amelynek közvetítését a felek igénybe vehetik, lehet valamely hatósági jogkörrel felruházott testület is (pl. bíróság, Egyenlő Bánásmód Hatóság, ombudsman stb.), ahogyan ezt a Jogérvényesítés modulban elsajátíthatták. Ezekben az esetekben a konfliktusok jogi úton történő rendezéséről beszélhetünk.
Léteznek egyéb konfliktuskezelési technikák is, mint a nem erőszakos direkt akció (jogon kívüli, korlátozott döntés), vagy az erőszak (jogon kívüli korlátozott döntés), de ezekre ebben a modulban nem térünk ki. Az egyes konfliktusmegoldási formák a tananyag különböző moduljaiban részletesebben is tárgyalásra kerülnek. Ebben a modulban kiemelten a mediációval foglalkozunk.
Gyakorlat párban, csoportban tanulóknak
Ellenállás tenyérrel
A gyakorlat célja, hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor konfliktus esetén az érintett felek szembenálló helyzetet vesznek fel, csak saját érveiket hajtogatják, miközben a másikat meg sem hallják. Ilyenkor hatalmas energiák vesznek kárba, megoldás azonban nem születik, legfeljebb győztes vagy vesztes pozícióban kerülhetnek a felek.
A gyakorlat menete
A gyakorlat párban vagy párokból álló csoportban végezhető el. A párok tagjai egymással szembefordulva érintsék össze a két tenyerüket! Először – egy percig – egyszerűen csak erőt fejtsenek ki egymásra, majd egyikük gondoljon egy olyan dologra, eseményre, amit nagyon szeretne, amire nagyon vágyik! Eközben a másik személy gondoljon olyasvalamire, amit nagyon nem szeretne! A pozitív dologra gondoló személy mondogassa hangosan, hogy Igen, Igen, Igen, a negatívra gondoló személy pedig azt, hogy Nem, Nem, Nem! Közben az összeért tenyerükkel erőt is fejtsenek ki egymásra!
Figyeljék meg és számoljanak be egymásnak az alábbiakról:
- a kifejtett erő intenzitása,
- a kitartás vagy feladás,
- hangszín,
- hangerő stb.
Mondják el egymásnak, hogyan érezték magukat a gyakorlatban, kinél milyen erőt, kitartást vagy feladást éreztek, milyen érzés volt, amikor az energiák a másik felé irányultak.
