A konfliktuskezelés
Bevezetés
Az előzőekben bemutatttuk a konfliktusok fázisait. Felismertük, hogy a lappangási fázisban még nem, a gyűlöletalapú fázisban pedig már nem kezelhetők a konfliktusok. Ennek oka, hogy a lappangási fázisban a konfliktus még nem került felszínre, definiálatlan, így nem „megfogható”, a gyűlöletalapú fázisban pedig a felek már nem hajlandóak a probléma megoldásával foglalkozni.
A konfliktuskezelési intervenciós mező e két fázis között húzódik, kiegészülve az utolsó esély fázisával. Az egyes fázisokban a konfliktus megoldására irányuló eljárások eltérnek egymástól, s a felek közvetlen kommunikációján alapuló, külső segítség nélkül megvalósuló kommunikációtól (direkt párbeszéd), a közvetett kommunikáción alapuló, segített döntéshozatalon át (facilitált megbeszélés, mediáció) a szeparált kommunikáción alapuló, külső fél által hozott döntésig (arbitráció, hatósági, bírósági döntés) terjedhet.
A konfliktuskezelés egyrészt a problémákhoz való pozitív gondolkodásmódbeli viszonyulás, más-részt olyan eljárások együttese, amelyek keretet adnak a konfliktusok kezelésére irányuló erő-feszítéseknek.
