Tanulási útmutató
Összefoglalás
Ennek a leckének az a célja, hogy
- megismerkedjen a konfliktusok kezelésének különféle módszereivel;
- képes legyen az Önt körülvevő környezetben kialakuló konfliktusok kezeléséhez a lehető legmegfelelőbb megoldást választani;
- képes legyen felismerni azt, hogy lehetősége van-e a konfliktus megoldásában segítséget nyújtani;
tudja tájékoztatni a környezetében konfliktusban álló feleket az elérhető konfliktuskezelési formákról és azok módszereiről, így nagyobb eséllyel járuljon hozzá a konfliktusok pozitív lefolyásához.
A konfliktuskezelés három paradigmája
A konfliktuskezelési eljárások mindegyikével kapcsolatban leszögezhetünk három, minden körülméŹnyek között betartandó alapszabályt.
A konfliktuskezelés első paradigmája
A konfliktuskezelés tudatos tevékenység
Minden konfliktuskezelési tevékenység – legyen szó akár saját mindennapi konfliktusaink kezeléséről, akár hivatásszerűen végzett konfliktuskezelő munkáról – alapjellemzője a tudatos cselekvés, amelynek legfőbb elemei:
- a konfliktus okainak feltárása;
- a konfliktus fázisainak feltérképezése;
- a konfliktus fázisainak elemzése;
- a helyzettel kapcsolatos érzelmek kordában tartása;
- az ösztönös cselekedetek háttétbe szorítása.
Fontos, hogy ez legyen az alapvető mozgatórugó a saját munkánk során is – amennyiben céljunk saját munkánk hatékonyabbá, harmonikusabbá és feszültségmentesebbé tétele.
A konfliktuskezelés második paradigmája
A konfliktuskezelés során nem azt keressük, kinek van igaza, hanem hogy miként lehet megoldani a problémát. (Világos, hogy ez kijelentés nem vonatkozik a „jog igazságának” keresésére, a jogsértések megakadályozására. A rendőri munka egyik nehézsége éppen abban rejlik, hogy számos szituációban egyszerre kell „jogérvényesítő hatalomként” és konfliktusmegoldó partnerként viselkedni.)
Konfliktusszituációkban – mint azt az első paradigmában is megfogalmaztuk – a konfliktus összetevőinek, hátterének, a szereplők szándékainak megismerése szükséges. Ez azonban sohasem jelentheti azt, hogy arra keressük a választ, kinek van igaza! A „kinek van igaza?” kérdésre adott válasz ugyanis mindig az egyik oldal, a konfliktusban szereplő egyik fél javára hozott döntés, ami mindig konfliktusgerjesztő hatású.
A konfliktuskezelés harmadik paradigmája
A konfliktuskezelő mindig pártatlan, soha nem állhat a konfliktus valamelyik résztvevőjének oldalára!
Ha a konfliktusba – eredeti szándéka szerint konfliktuskezelőként – bevonódott személy valamelyik fél oldalára áll, akkor tevékenységének fókuszába a megoldáskeresés segítése helyett óhatatlanul az általa pártolt személy vagy szervezet érdekeinek, álláspontjának, jogainak védelme kerül. E tevékenységgel azonban kiléptünk a konfliktuskezelés területéről, s átkerültünk a jog-, illetve érdekvédelem – a konfliktuskezeléstől gyökeresen eltérő célok érvényesítésére törekvő, s más eszközrendszert alkalmazó – területére.
