A hatékony konfliktuskezeléshez két alapvető feltétel egyidejű teljesülése szükséges: a konfliktus kezelésében részt vevő személyek attitűdje és a kezelés módja illeszkedjen a konfliktushoz.
A konfliktuskezelés során a fő szempont a probléma megoldása, nem pedig annak megállapítása, hogy az adott helyzetben kinek van igaza.
Annak a személynek, aki a konfliktus kezelésére vállalkozik, minden esetben pártatlannak kell lennie.
A konfliktuskezelési technikák sorában megkülönböztetjük a jog előtti, a jogi és a jogon kívüli konfliktusmegoldási formákat.
A jog előtti megoldásokat nem csak az különbözteti meg a jogi eljárásoktól, hogy a felek szabad akaratán nyugszanak, hanem az is, hogy megoldást keresnek, nem pedig az igazságot.
A konfliktusok egy részében szükség van a megoldáshoz külső szereplő bevonására.
Az ilyen eljárásokat segített, vagy facilitált eljárásoknak, alternatív konfliktuskezelési eljárásoknak nevezzük. A külső személy segít szabályozni a konfliktusfeloldás folyamatát, mederben tartja a döntési folyamatot és elősegíti a konfliktus racionális megközelítését.
Az alternatív konfliktuskezelési eljárások körébe tartoznak a következők:
Az alternatív vitarendezési eljárások Magyarországon viszonylag rövid múltra tekintenek vissza, térnyerésük az utóbbi időben azonban egyre inkább tetten érhető, mert eredményre vezetnek, s mert a konfliktusok, viták rendezéséhez pozitív élményeket tudnak kapcsolni.
A hatékony konfliktuskezeléshez két alapvető feltétel egyidejű teljesítése szükséges. Az első, hogy a konfliktus kezelésében részt vevő személyek olyan attitűddel rendelkezzenek, amely alkalmassá teszi őket az eljárás hatékony lebonyolítására. A második, hogy a kezelés módját a konfliktushoz illeszkedően válasszák meg.
A konfliktusok fázisainak bemutatása során arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a konfliktusok nem minden szakaszban kezelhetők. A lappangási fázisban még, a gyűlöletalapú fázisban már nincs esély a hatékony konfliktuskezelésre. Az első esetben a konfliktus még nem manifesztálódott, a másodikban pedig a felek – az erős indulati töltés miatt – nem hajlandók, és nem is tudnak aktívan együttműködni a megoldás érdekében.
A konfliktusok hatékony kezeléséhez a szereplőknek tudatosan kell cselekedniük. A cselekvés célja a konfliktus okainak feltárása, a konfliktus fázisának azonosítása (hol tart éppen), elemzése, és értelmezése. Tudatos hozzáállás szükséges ahhoz is, hogy a felek érzelmeit és ösztönös cselekedeteit háttérbe lehessen szorítani.
A konfliktuskezelés során a fő szempont a probléma megoldása, nem pedig annak megállapítása, hogy az adott helyzetben kinek van igaza. Ha az egyik vagy másik fél igazságát keressük, akkor előrevetítjük, hogy a döntés annak a félnek a javára fog szólni, akinek igaza van. Időlegesen ez a megoldás gyógyír lehet a problémára, de hosszú távon újabb konfliktusokat gerjeszt. Ez alól a megállapítás alól csak a jogsértések jelentenek kivételt.
Annak a személynek, aki valamilyen szerepben a konfliktus kezelésére vállalkozik, minden esetben pártatlannak kell lennie. Nem állhat sem egyik, sem másik fél oldalára, hiszen ezzel nem a megoldást, hanem valamelyik fél érdekeinek érvényesülését segítené elő. A pártatlanság egyszerűnek tűnik, de nagyon nehéz feladat; főleg az iskolai életben, ahol a tanár hosszú ideje ismeri diákjait és azok családját, akikről egy erősen rögzült képe alakult ki.
A konfliktuskezelési eljárás során saját értékrendszerünket, a felekhez kapcsolódó érzelmeinket, tapasztalatainkat ki kell zárnunk. A konfliktusban részt vevő felekkel szemben megtartott optimális távolságot – melyet érdemes a tér fizikai megszervezésével is erősíteni - annak érdekében kell megválasztanunk, hogy a helyzetre, a problémára és a tényekre koncentrálhassunk. A tananyaghoz mellékelt két film jól példázza, hogy a különféle technikák alkalmazásához az eljárások közreműködői más-más térszervezést választanak.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Alternatív vitarendezés az iskolában címmel hat filmet készített, amelyek az egyes vitarendezési eljárásokat mutatják be, a valós életből vett példákkal. A filmek, amelyek közül kettő a tananyagban is megtalálható, az OFI-nál elérhetők.
A tananyag az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” című programja keretében készült. A program megvalósulásához a támogatást a Munkaerő-piaci Alap terhére az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja.