Forrás: Klein Sándor: Vezetés és szervezetpszichológia. Budapest, Edge 2000 Kft., 2001
A konfliktuskezelési technikák során megkülönböztetjük a jog előtti, a jogi és a jogon kívüli konfliktusmegoldási formákat.
A jog előtti megoldások közös jellemzője, hogy mind a konfliktuskezelési eljárás, mind pedig a döntés a részt vevő felek kontrollja alatt áll, az ő megállapodásukon nyugszik. Ha megnézzük Az alternatív vitarendezési eljárások című filmgyűjtemény bármely epizódját, láthatjuk, hogy az érintett felek az eljárás megkezdését és a rendezésről szóló döntést is elfogadják.
A jog előtti megoldásokat nem csak az különbözteti meg a jogi eljárásoktól, hogy a felek szabad akaratán nyugszanak, hanem az is, hogy megoldást keresnek, nem pedig az igazságot.
A konfliktus elkerülésére mint konfliktusmegoldási formára a korábbiakban már utaltunk. A felek egyike ilyenkor megpróbál ténylegesen kilépni a konfliktushelyzetből. A következő eljárás a felek közötti direkt, azaz közvetlen kommunikáció. Az érintettek felismerik a konfliktust és önmaguk kezdeményezik annak kezelését. Ez legtöbbször a probléma megbeszélését és közös megoldását jelenti. Ezzel a konfliktuskezelési eljárással, a konfliktusok egymás közötti megbeszélésével, tisztázásával a mindennapjainkban gyakran élünk. A direkt kommunikációs eljárások a pedagógiai munkában igen jól alkalmazhatók, amennyiben a pedagógus mindennapi munkája során a kollégáival, a szülőkkel és a diákokkal hatékony, kongruens kommunikációt folytat. Az ilyen kommunikáció segít megelőzni a konfliktusokat, illetve konfliktuskezelő hatással bír. A kongruens kommunikációnak – a siker érdekében – a megoldásorientált attitűddel kell párosulnia.
Az elkerülés és a direkt kommunikáció közös sajátossága, hogy a konfliktus a felek között marad, megoldásába külső személyt nem vonnak be.
A konfliktusok egy részében szükség van a megoldáshoz külső szereplő bevonására.
Az ilyen eljárásokat segített, vagy facilitált eljárásoknak, alternatív konfliktuskezelési eljárásoknak nevezzük.
A külső szereplőre bizonyos esetekben azért van szükség, mert noha a konfliktus két (vagy több) jól körülhatárolt személy (vagy csoport) között alakult ki, rajtuk kívül másokat is érint, ezért megoldása a közösség érdekében szükséges. Ilyenek többek között az iskolai verekedések, amelyek a felek fizikai sérülésén túl megzavarják az osztály és az iskola rendjét.
Segítő bevonására azért is lehet szükség, mert ugyan a felek szeretnék megtalálni a megoldást, önerejükből azonban mégsem képesek rá.
A külső személy behívását gyakran az indikálja, hogy a konfliktus elhúzódik, a felek nem képesek feloldására, ugyanakkor együttműködésük – más okok miatt – nélkülözhetetlen. A felek egymással szemben érzett bizalmatlansága, negatív érzelmei is szükségessé tehetik ezt a megoldást. Az ok sok esetben abban rejlik, hogy szeretnék megelőzni a jogi megoldásokat.
A külső személy segít szabályozni a konfliktusfeloldás folyamatát, mederben tartja a döntési folyamatot és elősegíti a konfliktus racionális megközelítését. Az alternatív konfliktuskezelési eljárásokban a felek minden esetben megoldásorientált attitűdöt alkalmaznak.
Az alternatív konfliktuskezelési eljárások körébe tartoznak a következők:
A kép illusztrációA jogi megoldások nem pusztán a konfliktusok feloldását, a felelősség megállapítását és a felelős (vétkes, bűnös) büntetését, s ezzel együtt az áldozat kárának megtérítését szolgálják, de egyben az (állami) hatalom fenntartásának eszközei is. Mindemellett nevelő funkcióval bírnak. Arra irányulnak, hogy a társadalomban elfogadott szabályok, normák, kulturális minták fennmaradjanak, s ilyen módon hozzájárulnak a társadalmi integrációhoz is. A jogi megoldások erőszakos megoldások. Ha a konfliktus a jog elé kerül, akkor a feleknek el kell fogadniuk az eljárást és/vagy egy külső hatalom által hozott döntést. A jogi megoldások nem pusztán a pert (bírósági tárgyalást) jelentik, hanem a hatóságok által indított eljárásokat is.
A konfliktusoknak vannak jogon kívüli megoldásai is, ennek legjellemzőbb formája az erőszak, amely fizikai, lelki vagy ezek együttes formájában is megnyilvánulhat.
Az alternatív vitarendezési eljárások Magyarországon viszonylag rövid múltra tekintenek vissza, térnyerésük az utóbbi időben azonban egyre inkább tetten érhető, mert eredményre vezetnek, s mert a konfliktusok, viták rendezéséhez pozitív élményeket tudnak kapcsolni.
A tananyag az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” című programja keretében készült. A program megvalósulásához a támogatást a Munkaerő-piaci Alap terhére az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja.