A különféle konferenciamodellek gyökerei a maori kultúra részeként megismert új-zélandi családi csoport konferenciából alakultak ki. Ezek mintájára jött létre Ausztráliában és az Egyesült Államokban a közösségi csoportkonferencia módszere.
A konferencia a viselkedés rendbehozatala, szabályozása érdekben a csoportos eljárás normatív hatását aknázza ki. Alkalmazását alapvetően a helyreállítás és a közösség átformálásának elve irányítja.
A resztoratív konferenciák legfontosabb célja, hogy a közösség igazságszolgáltatással és a kár helyreállításával kapcsolatos szükségleteit kielégítsék.. E módszernél nem a megszokott módon – nem büntetéssel – történik a normaszegés megoldása. A résztvevők közösen feltárják a tett elkövetéséhez vezető okokat, azok következményeit, a felelősség kérdését, és közösen hoznak döntéseket az okozott sérelmek, károk helyreállítására, a jövőbeli megelőzés érdekében. Minden érintett, vagy képviselője lehetőséget kap a konferencián való részvételre és az "informális" kommunikáción túl beszélhetnek érzéseikről, beleszólhatnak a kárhelyreállítás módjába, folyamatába.
A konferenciamodellek alapvetően abban térnek el a mediáció módszerétől, hogy mindazok a családtagok, támogatók, a közösség tagjai, a hatóság képviselői, segítő szakemberek, akiket közvetve, vagy közvetlenül érintett, vagy érinthetett az elkövetett normasértés meghívást kapnak a konferenciára.
A resztoratív technikák legformálisabb eljárása a közösségi csoportkonferencia. A konferenciát a facilitátor készíti elő, és vezeti. Mindig egy adott eset megbeszélésre törekszik, az összes érintett részvételével. Ő állítja össze a résztvevők listáját, akikkel külön-külön megbeszéli, hogyan zajlik majd a konferencia, és felteszi nekik azokat a kérdéseket, amelyek majd ott is elhangoznak. Az előkészítő beszélgetést minden esetben az elkövetővel kezdi. A kapcsolatfelvétel telefonon, vagy személyesen történhet meg.
A konferencia helyszínén a székeket nagy körbe rendezik, kialakítják az ülésrendet, szükség esetén névtáblákat helyezve el. A sértettek és támogatóik a facilitátor bal oldalán foglalnak helyet, az elkövetők és segítőik a jobb oldalon ülnek. Az egyéb érdekeltek középen, a két oldal között helyezkednek el.
A helyek elfoglalása az alábbi ábra szerint történik:
Az első rész – resztoratív kérdések és válaszok – kötött forgatókönyv alapján zajlik, lásd 1. számú melléklet.
Először az elkövető(k), majd az áldozat(ok) és támogatóik, aztán a közösség képviselői kapnak szót, sorban válaszolva a resztoratív kérdésekre. Ebben a szakaszban tisztázható, kit, hogyan érintettek a történtek.
A második rész a jóvátétel megbeszélése, a megállapodás megbeszélésének szakasza, ami már kevésbé kötött formában történik. Az eszmecsere folyamán elsőként az áldozatok fogalmazzák meg, hogy milyen eredményt várnak a konferenciától, amire az elkövetők reagálhatnak. A lehetséges megoldások közül közösen kerül kiválasztásra és kidolgozása a restauráció.
A konferencia ebben az esetben is írásos megállapodással zárul, amelyet minden résztvevő köteles elfogadni és a dokumentumot aláírásával hitelesíteni.
3. A harmadik rész a zárás. Kötetlen megbeszélés formájában történik, amely hozzájárul az érintettek közötti kapcsolat helyreállításához. A közösség segít a feleknek áldozati, illetve elkövetői szerepüktől megszabadulni, ezenkívül hozzájárul a reintegráció, a közösségbe való visszatérés folyamatához.
A tényleges konferencia megkezdése előtt az alábbi előkészületi lista átolvasása, végiggondolása elengedhetetlen:
A családi döntéshozó csoportkonferencia olyan konfliktuskezelési módszer, amely arra a feltételezésre épít, hogy a normaszegést elsősorban az elkövető családtagjai és a hozzá közel álló személyek tudják megoldani saját erőforrásaik bevonásával, egymás támogatásával.
Az oktatói tevékenységben számtalan olyan élethelyzettel találkozunk, ahol a fiatal családi kapcsolataiban meghúzódó, rendezetlen konfliktusok akadályozzák a diák pozitív irányú magatartásváltozását. A családi döntéshozó csoportkonferencia (CSDCS) egy olyan módszer, mely elősegíti a családi kapcsolatrendszerben, a család működésében fennálló elakadási pontok, nehézségek feltárását, a családtagok szükségleteinek megfogalmazását. A CSDCS a meglévő konfliktusok megoldásában elsősorban a család erőforrásaira támaszkodik, a családra bízza a megoldási módok kidolgozását.
A módszer lényege, hogy biztonságos körülmények között egy külső, semleges személy (facilitátor) irányításával lehetőséget nyújt a fiatal, annak családja és az általuk megnevezett támogatók számára az együttes problémafeltárásra és megoldási alternatívák keresésére.
A támogatói körbe tartoznak azok a személyek, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak a fiatallal és/vagy családjával. Mivel a fiatalra a családján kívül társas környezete is hatással bír, így például egy barát vagy egy barátnő bevonása a problémafeltárásába és a megoldás kidolgozásába elősegítheti a konferencia eredményességét. Segítő szakemberek szintén részesei a megbeszélésnek, például akik a gyermekvédelem, a szakellátás, az oktatás, a szociális ellátás, szükség esetén az addiktológia területén végzik mindennapi munkájukat, de az esettől függően egyéb szakember jelenléte is lehetséges. A konferencián jelenlévő szakemberek kiválasztását a családon belüli probléma jellege határozza meg, amelyhez a családdal folytatott előkészítő megbeszélés nyújt támpontot.
A CSDCS sajátossága, hogy csak a család által hozott problémával foglalkozik, de egy jól előkészített konferencia szervezési szakaszában a facilitátor számára már a család által esetlegesen rejtve maradt problémák is kirajzolódnak. Ilyen esetekben a konferencián a család által hárított problémát legtöbbször a jelen lévő szakemberek fogalmazzák meg, amely a család számára már „felhívás keringőre”. A konferencia előkészítésének szakaszában a facilitátor személyesen beszél a fiatallal, annak családjával, az általuk megnevezett támogatókkal és a szakemberekkel, majd ezt követően hívja össze a családi döntéshozó csoportkonferenciát.
A családi döntéshozó konferencián a helyiséget a következő ábrán bemutatott módon kell berendezni, és meghatározni az érintettek ülésrendjét.
Családi döntéshozó konferencia ülésrendje1. A bevezető szakaszban a facilitátor ismerteti a konferencia összehívásának okát, majd a jelenlévők bemutatkozását követően a fiatal és családja lehetőséget kap, hogy a családon belüli helyzetükről, problémáikról, szükségleteikről, érzelmeikről, illetve az egymással szembeni elvárásaikról beszéljen. A fiatal és családtagjai által felvetett témaköröket a facilitátor írásban rögzíti.
Ezt követően a szakemberek mondják el véleményüket, illetve a család által elmondottakra reagálva kínálják fel az érintetteknek az általuk nyújtható szolgáltatásokat. A szakemberek szerepe kettős, mivel egyben problémahozóként és segítőként vannak jelen a megbeszélésen. A facilitátor a szakemberek által megfogalmazott témaköröket is írásban rögzíti.
2. A család magánideje következik, ekkor a facilitátor és a szakemberek magukra hagyják a családot. Feladatuk, hogy saját erőforrásaikra támaszkodva a megbeszélés során felvetett témakörökre külön-külön, pontos cselekvési tervet, megoldási módot dolgozzanak ki. Fontos, hogy a kidolgozott terv a család közös döntését tartalmazza, a megvalósítás folyamatát részletesen, lépésről lépésre rögzítse, és jelölje meg a feladat elvégzésért felelős személyt, valamint a feladat elvégzésének határidejét. A konferencia ezen szakaszában a családtagok részéről aktivitásra, együttműködésre, egyéni és családi közös felelősségvállalásra van szükség a probléma megoldása érdekében.
3. Konferencia zárási szakaszában az érintett fiatal ismerteti a szakemberek számára a család által közösen kidolgozott tervet, az ún. családi tervet, amit a facilitátor jóváhagy. A résztvevőkkel közösen jelölik ki a teljesítési és ellenőrzési határidőket.
Később, egy közösen megbeszélt időpontban a résztvevők ismételten összeülnek a terv megvalósulásának értékelése, illetve a megvalósulást akadályozó tényezők feltárása érdekében.
A tananyag az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” című programja keretében készült. A program megvalósulásához a támogatást a Munkaerő-piaci Alap terhére az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja.
